Interjú #4 - Makayla

(Nos, mint észrevehettétek, mostantól ide rakom az interjúkat, amiket később a fenti menüsávból érhettek el.) 

Remélem, ti is legalább olyan szórakoztatónak fogjátok találni, mint én! :) Az interjú alany nem más, mint Makayla Saetta

Y: Kedves Kayla, remélem nem zavartalak meg túlságosan semmiben.

M: Nem, jelenleg egyedül annyi dolgom van, hogy halálra aggódjam magam, de az az interjú közben is menni fog.

Y: Nem irigylem a helyzeted, az tény. Remélem, ez a kis kérdez-felelek okoz majd egy kis felfrissülést. A többiek tudtommal jól szórakoztak.

M: Igen, én is így hallottam, szóval már vártalak.

Y: Akkor ne is halogassuk tovább, íme az első kérdés: Mikor érezted azt, hogy eltávolodtatok anyáddal?

M: Erre elég nehéz válaszolni, mert az egész elég lassan, folyamatában történt. Talán akkor, mikor a nevelőapám meghalt. Előtte inkább csak távolságtartó volt, de utána úgy viselkedett, mintha ő irányíthatná az életemet. Ezt a gyönyörű szokását mái napig nem vetkőzte le, hogy rágjam a szívét…

Y: Nos, van aki szereti, ha irányítják. Te nem így vagy ezzel?

M: Ez most komoly?! Úgy nézek ki, mint aki nyakörvet akar, és bilétával a nyakában pitizik a jutalomfalatért?!

Y: Jól van, oké, nyugi! Nem kell mindjárt leszedni rólam a keresztvizet, csak érdeklődtem. Istenem, te sem leszel könnyebb eset, mint a többi… Lássuk a következő kérdést: Milyen volt először látni Noaht?

M: Mit tesz egy diáklány, ha megpillantja az új, irtó szexis történelem tanárát? Természetesen némán imádkoztam a figyelméért, és bőszen csorgattam a nyálam.

Y: Ez azért elég kiábrándító. Az ember azt hinné, hogy ez köztetek intenzívebb volt, elnézve a mostani kapcsolatotokat. Gondolj bele, majdnem húsz éve találkoztatok először, azóta pedig van egy gyönyörű lányotok is.

M: Yesaya, elfelejted, hogy a „szerelem első látásra” dolog csak Noah-nál volt meg, mert akkor még csak ő volt démon. Én nem.

Y: Én ezt értem, de akkor is romantikusabbra számítottam.

M: Akkor menj moziba!

Y: Tudtam, hogy rád számíthatok… A harmadik kérdés: Milyen rég ismered Hannah-t?

M: Hannah-val érdekes történetünk van, örülök, hogy megkérdezted. Akkor találkoztunk személyesen először, mikor bekerültem az Akadémiára. Elsősök voltunk mind a ketten, és akkor még úgy tűnt, hogy merő véletlenségből kerültünk egy osztályba. Te, az a nő engem úgy utált, mintha én lennék az Antikrisztus.

Y: Akkor hogy lettetek végül barátok?

M: Hát, egyszer valami nagyon durvát szólt be, én meg orrba vágtam.

Y: Mit csináltál?!

M: Ja, vicces volt. Ott „verekedtünk” az egész iskola szeme láttára. Persze azóta már tudom, hogy ha akar, akkor ott helyben kicsinálhatott volna, de akkor nagyon nyeregben éreztem magam. Aztán mikor lehiggadtunk, mind a ketten leporoltuk a szoknyánkat, és elmentünk fagyizni. Akkor jöttünk rá, hogy nem is különbözünk annyira.

Y: Azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van…

M: Meg lennél lepve, ha tudnád.

Y: Haladjunk is tovább: Féltél valaha úgy isten igazából Noah-tól?

M: Pfúúúú, nem is tudom… Attól, hogy Noah fizikailag bántani fog, soha. Egy ujjal sem érne hozzám, legyen bármilyen ingerült. Attól viszont már rengetegszer féltem, hogy dühében olyat mond, amit nem fogok tudni feldolgozni. Noah kifejezetten nyugodt természet, és nagyon ritkán veszíti el az önkontrollt, de ha ez megtörténik, sosem gondolkodik, mielőtt beszél. Gondolok itt például arra, mikor Harrisson megvádolta azzal, hogy nem tudja a gondunkat viselni Gabriellával. Azután három napig nem láttam, és nem az volt az utolsó eset.

Y: Akkor ezek szerint nagyon tudni kell, hogy mire érzékeny, és mit hagy figyelmen kívül, ugye?

M: Nem nehéz kiismerni. Három dolog van, amire ugrik: Én, Gabriella és Hannah.

Y: Hát a fiúk?

M: Noah szerint sértené az egójukat, ha szólni merészelne az érdekükben

Y: A pasik, meg az egójuk…

M: Nekem mondod?

Y: Mikor újra találkoztatok, mit gondoltál róla?

M: Nos, egyrészt természetesen megijedtem tőle, mert akkor még sorozatgyilkosnak állították be előttem, én meg ugye nem emlékeztem rá. Másrészt meg hülyének néztem, mikor kijelentette, hogy zárjam be az ablakot, mert a nyolcadikra az jön be, aki be akar. Arra gondoltam, hogy túl sok X-aktákat nézett.

Y: Te teljesen kiábrándítasz. Azt hittem, jobban szereted a romantikát.

M: Szeretem a romantikát, de hát ha egyszer így történt!

Y: Mindegy, hagyjuk. Mit tennél másképpen, ha visszamehetnél az időben?

M: Mennyi időd van? Csak mert kicsit hosszú lenne felsorolni.

Y: Szorítkozzunk a lényegre, jó?

M: Nagyon sok baromságok elkövettem életem során, de ha változtatnék valamit, akkor az az lenne, hogy még azelőtt megkeresném Noah-t, hogy Bran meglátna. Rengeteg fájdalomtól megkímélném magunkat. Aztán ott van még a siracusai eset. Visszatekintve, akkor is jobb lett volna nyugodtan ülni, és akkor lehet, hogy Ulrich soha nem talált volna rám. Ezek a legfontosabbak, de lehet, hogy jobb lenne mindent annyiban hagyni. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül.

Y: A bölcs szólott.

M: Uff, én beszéltem.

Y: De hülye vagy! Nagyon megviselt, az hogy Gabyt nem te tartottad elsőnek a karjaidba?

M: Nem kifejezetten. Az adott helyzetben még annak is örültem, hogy egyáltalán a karomba vehettem. Nem tudtam, hogy vajon túléli-e, vagy hogy egyáltalán én megérem-e azt, hogy magamhoz ölelhessem. De Othenirinek hála Gabriellának nem kellett félárván felnőnie.

Y: Egy nagyon érdekes kérdés a következő, amire szerintem mindannyian kíváncsiak vagyunk: Milyen érzés egy ősdémon testvérének lenni?

M: Gyerekek, nagyon fárasztó! Először is, nem győzi az orrom alá dörgölni, hogy hozzá képest egy kis taknyos vagyok, ami azért majdnem negyven évesen már kissé idegesítő. Aztán persze ehhez társul a „én-úgy-is-jobban-tudom-mint-te” hozzá állása a dolgokhoz, minden egyes döntésemet megkérdőjelezi. Szóval, nagyon fel tudja húzni az embert.

Y: Szereted, mi?

M: Nagyon!

Y: Milyen a tesód, mert Saya nem írta le pontosan.

M: Egy utolsó kis görcs, aki úgy hiányzott nekem, mint pattanás az alfelemre! Komolyan, még egy ilyen utolsó, mocskos kis k…

Y: Hé, mellőzzük a trágárságot!

M: A köcsög nem csúnya szó!

Y: Aha, hát persze, hogy nem…

M: A lényeg, hogy kiköpött mása anyámnak, és sajnos nem csak kívül, de belül is. Képes volt rámozdulni a férjemre, hát mit képzel ez magáról?! És az anyám meg hagyta, annak ellenére, hogy állítólag „békülni” jöttek. Meg a nagy lópikulát!

Y: Higgadj le egy kicsit, és vegyél egy mély levegőt, mielőtt agyérgörcsöt kapsz itt nekem… Te el akartad mondani Gabynak az igazat?

M: Bonyolult kérdés. Voltak időszakok, mikor úgy gondoltam, hogy jobb lenne mindent kitálalni neki. Ismerem a lányomat, tudtam, hogy nagyon ki fog borulni, ha rájön, mennyi mindent nem tud saját magáról. De végül mindig rábeszéltem magam, hogy tartsam a szám, mert Gaby számára ezek a titkok jelentették a biztonságot. Legalábbis, akkor úgy gondoltuk.

Y: Nem lehetett könnyű, és be kell látnod, hogy nem volt fair Gabyval szemben.

M: Azt tettem, amit tennem kellett. Majd ha anya leszel, megérted.

Y: A Hannah-val való beszélgetés után? Nekem nem lesz gyerekem, apácazárdába vonulok!

M: Puhány…

Y: Parancsolsz?!

M: Semmi, semmi…

Y: Szerencséd… Mit szólnál hozzá, ha Kolja összejönne Gabyval?

M: Azt hiszem, ezzel a kérdéssel kicsit elkéstél, de akkor elmondom, hogy mit szóltam, mikor megtudtam: Először is köpni-nyelni nem tudtam. Aztán mikor felocsúdtam, le akartam hordani Kolját egy utolsó szemétládának, mert mi az, hogy mi bizalommal fordulunk felé, ő meg levarrja a gyerekemet?! Aztán persze rájöttem, hogy Kolja nem ennyire aljas, és Gabyra kezdtem haragudni, hogy mit képzel, hogy ilyen hamar fel mer nőni és Egyetlent találni az engedélyem nélkül, és…

Y: Nem gondolod, hogy kissé túlzásokba esel?

M: Hé, befejezhetem? Köszönöm! Na, a vége ennek az egész gondolatmenetnek az lett, hogy tulajdonképpen Nikolai kezében tökéletes biztonságban tudhatom a lányomat, és biztos lehetek benne, hogy sosem törné össze Gaby szívét.

Y: Ennyire nyilvánvaló, hogy már akkor is szerette?

M: Hát, egyrészt. Másrészt meg nem merte volna, mert én és Noah laposra verjük.

Y: Ó, aha, értem. És ez az eszmefuttatás mennyi időt vett igénybe?

M: Kb. két percet.

Y: Okééééé, inkább haladjunk. Jön az utolsó kérdés: Milyen érzés tudni, hogy veszélyben van a gyermeked?

M: Bűn rossz! Ez az egyetlen hátránya, ha gyereket szül az ember lánya. Onnantól kezdve normális körülmények között se tudsz rendesen végigaludni egy éjszakát, nem hogy úgy, hogy tudod, valaki az életére tör! Nem tudok enni, nem tudok aludni, de még lélegezni is csak ritkásan, és akárhányszor Kolja felhív attól rettegek, hogy az én kicsikémmel történt valami. Még szerencse, hogy szőke hajam van, mert abban nem látszanak az ősz tincsek.

Y: Nos, mint már említettem, nekem ilyen dolgokkal nem lesz problémám.

M: Most még ezt mondod. Aztán ha megtalálod az igazit, majd csak pislogsz, mikor jön a gólya!