31. Fejezet: Leleplezett ellenség

Sziasztok!

Tudom, nagyon sokat késtem ezzel a fejezettel. Nem akartam tovább halogatni, de megmondom őszintén, nem vagyok vele megelégedve, véleményem szerint összecsapott lett, és a fogalmazás is valami borzalmas. Sajnos az utóbbi időben sok olyan dolog történt, aminek a feldolgozása folyamatban van, ennek ellenére igyekszem nem késni többet a fejezetekkel. Az e-mailekre ma már nem tudok, de holnap mindenképp reagálok, és még egyszer, elnézést a késlekedésért! És ezzel a finisbe értünk, pontosan két fejezet van még hátra.

Jó szórakozást!

„Nem azok az ellenségeid, akik kivont karddal állnak előtted, hanem akik a hátuk mögött tőrt szorongatva állnak az oldaladon.”

/The Heirs c. film/

Miközben lesétálok a földszintre a legkülönbözőbb, és legkreatívabb halálnemek közepette képzelem magam elé Noah-t. Szitkozódva megigazítom magamon a nadrágot, hogy kevésbé tűnjön szűknek. A szemeim előtt folyamatosan Gaby kipirult arca lebeg, és mikor eszembe jut, hogy miért is kellett ott hagynom, újabb szitkok hagyják el a számat.

- Ha valaki nem halt meg, akkor nem akarok tudni róla. – lépek be a konyhába morcosan. Noah-n kívül mindenki felém kapja a fejét, többek között egy nem várt vendég is. – Üdv, öreg harcos!

- Rég láttalak, Nikolai. – biccent felém Barega – Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell újra találkoznunk.

- A családi vacsorán sem volt kellemesebb. A nőstényördögöt is hoztad?

- Mind a kettőt, egy perc és itt lesznek. – vigyorodik el. 

Viszonzom a mosolyát, majd a még mindig némán maga elé meredő Noah felé fordulok.

- És te miért nem óhajtasz rám nézni?

- Mert ha rád néznék, az első dolgom lenne leellenőrizni, hogy feláll-e. És ha feláll, akkor biztos lehetsz benne, hogy a füleden jön ki az összes fogad. – A teljesen nyugodt hangvételben elhangzott fenyegetés hallatán mindenki elröhögi magát, nekem meg felszalad a szemöldököm, de úgy döntök, nem szólok neki, hogy még nincs minden veszve. 

A konyhába két újabb vendég lép be, Anya társaságában, aki kelletlenül hellyel kínálja Bessie-t és Babette-et. Úgy látom, a két asszonyállat nem nyerte el az én ősöm tetszését sem. Ami jobban meglep, hogy rögtön utánuk Kayla dugja be a fejét. Noah arca azonnal felragyog, búskomorságát mintha a szél fújta volna el.

- Bambina! – suttogja mosolyogva, és a mellkasához húzza a nőt. 

Ez a látvány, ami anno még irigységgel vegyített keserűséget ébresztett bennem, most szimplán boldogsággal tölt el. Önző voltam? Lehet. De őket látva eszembe jut, hogy van fenn az emeleten egy vörös hajú szépség, aki rám vár, aki számít rám, és akinek én kellek. Akit magamhoz ölelhetek, pontosan ugyan így. 

Észre sem veszem, milyen vágyakozó pillantásokat vetek az emeletre, csak mikor már vágyam tárgya megjelenik a konyhaajtóban.

- Hát ti? – kérdi meglepetten, mégis vidáman, és az anyja nyakába ugrik, majd rögtön utána a nagyapját karolja át. Bessie-ről és a másik lányról tüntetően nem vesz tudomást, mintha nem is léteznének.

- Nem mintha zavarnátok, de miért jöttetek ide? – értetlenkedik Gaby, miközben öntudatlanul is hozzám sétál, és átkarolja a derekamat. A szemét viszont egy pillanatra sem veszi le Baregáról. – És te miért színészkedsz éppen nekem?

Mindannyiunk legnagyobb döbbenetére a férfi arcáról leolvad a halvány mosoly, szeméből csak úgy süt a kétségbeesés, és a csalódás. Kayla ijedten lép közelebb az apjához, és kedveskedve átkarolva a derekát próbálja megnyugtatni. Ami engem megdöbbent, hogy Gaby egy lépést sem tesz Barega felé, kíváncsi csillogással a szemében figyeli a jelenetet.

- Van valami, amit nem mondtam el nektek… – suttogja Barega rekedten, ám nem tudja folytatni. 

Gaby fájdalmasan összerándul a karjaimban, kezét a fejére szorítja. Rémült, tágra nyílt szemeiben aranypöttyök villannak fel, aztán szép szája gúnyos mosolyra húzódik. Bármilyen nehezemre is esik, elengedem Gabriella derekát, és két lépést hátrálok. Nem vagyok hajlandó egy idegen nőt ölelni.

- Talán jobb lenne, ha előbb gondolkodnál, és csak aztán nyitnád ki a szád. – Rekedt hangjából csak úgy csepeg a maró gúny, miközben aranypöttyös szemeit végig Baregán tartja. A férfi nem szól semmit, csak megcsóválja a fejét, tekintetéből annyi csalódottság süt, hogy már én érzem rosszul magam. Bessie jelenik meg az ajtóban, arca halál sápadt, reszkető kézzel megkapaszkodik Barega ingjébe. 

Meredten figyeli Gabriella arcát, és úgy rázza a fejét, mintha képtelen lenne elhinni, amit lát. Kayla és Noah aggódva elindulnak Gaby felé, de Bran és Anja eléjük állva megakadályozza őket a továbbhaladásban.

- Nem tudhatjuk, hogy mire képes. – mondom feléjük sem nézve. A lány felnevet.

- Nahát, mágus! Tényleg te lehetsz a kis csapat esze. – mosolyog rám – Nem is értem, mit keresel emellett a kis kolonc mellett. Ha már mindenképpen erre a testre gerjedsz, én megadhatom neked azt, amit a kis mócsing még tartogat.

- Egyszer már elmondtam erről a véleményemet, nem fogom elismételni magam. Fejezd be a játszadozást, és add vissza Gabyt.

- Mi van, ha nem akarom?

- Nem kérésnek szántam. Tűnj el innen, Babette!

 *

- Babette?! – Kayla megtántorodik, csakis és kizárólag Noah ereje tartja talpon. Gabriella szája kegyetlen mosolyra húzódik, ahogy végignéz Bessie-n és Baregán, akik lehajtott fejjel állnak a konyha közepén, mozdulatlanul, akár egy szobor.

- Nem gondoltam volna, hogy rájössz. – kuncog fel – Mi buktatott le?

- A hangod, a szóhasználatod, és a szüleid. Nem vagy olyan jó színész, mint amilyennek képzeled magad. És az erőd sem engedi, hogy tíz percnél tovább birtokolj egy testet, jól gondolom? Micsoda meglepetés, Gaby rohamai óraműpontossággal tíz percig tartanak.

- Helyesbítenék, Koljám. – legyint felém kedvesen, amitől felfordul a gyomrom – Régebben talán tíz percig tartott, de azóta… nos, maradjunk annyiban, hogy változott a helyzet. Addig maradok itt, ameddig nekem tetszik.

- Babette, hagyd ezt abba! – dörren Barega hangja, amitől a lány alig láthatóan összerezzen. Ezek szerint még hat az atyai szigor. – Hagyd békén Gabriellát!

- Bocs, de nem tehetem, Apa. A főnök azt mondta, hogy a lánynak mennie kell. – vonja meg a vállát. Furcsán Kettős érzésem van attól, hogy Gabyt látom, mégis Babette-et hallom. Az érzékeim nehezen dolgozzák fel ezt a kuszaságot. Noah morogva előrébb lép, de Kayla a karjába kapaszkodva megállítja. 

Kék szemei haragosan villannak, egy erős jellemről árulkodnak.

- Ki a főnök, Babette?

- Jelenleg? – kérdi vidáman – Én. Ugyan már, nővérkém, csak nem sajnálod tőlem a mágust is? Hát Noah már nem elég neked, te kis telhetetlen?

- Az egyetlen, amit sajnálok tőled, az a levegő, kedves húgom. És most add vissza a lányomat, és meséld el szépen, kinek dolgozol. Fayette-nek? Irinának? Esetleg az igazi anyádnak?

- Hogy az igazi… - értetlenkedve nézek Kaylára, de ő nem vesz rólam tudomást, csakis az előtte álló lányra koncentrál. Az izmai megfeszülnek, a feszültsége szinte tapintható. A szárnyai elegánsan, tollanként jelenik meg a hátán. Gabriella/Babette lenyűgözve, gyermeki csodálattal nézi a fekete tollakat. A tekintetemmel Baregáét keresem, de mind ő, mind Bessie lehajtott fejjel merednek a földre. 

És minél tovább tart a csend, annál inkább fogytán a türelmem.

- Szóval erről volt szó? Az, akiben bíztatok, de elárult benneteket, az apád volt? – kérdem halkan Kaylát. Barega felkapja a fejét, és a lányára mered, aki fagyosan viszonozza a pillantását. A választ nem hozzám, hanem az apja felé intézi.

- Noah megtalálta azt a nyilatkozatot, amiben leírod, hogy önszántadból elvállalod Babette felügyeleti jogát, mert a biológiai anya lemondott róla. Eleinte nem gondoltuk, hogy ez jelenthet akármit is, de azt hiszem, most nyilvánvalóvá vált, hogy te végig tudtad. Tudtad, de hagytad Gabriellát szenvedni.

- Anyád és én elvesztettük a kisbabánkat, mikor Bessie öt hónapos terhes volt. Szükségünk volt a kicsire, ezért örökbe fogadtuk Babette-et, mikor még alig volt két éves, és aki thesaurumnak született. Egy thesaurum nem rendelkezhetne démoni képességekkel.

- A lányod mégis kicsi kora óta bántja az enyémet, és te hagytad neki. – Kayla hangja olyan, akár a jégcsap. – Mikor megtaláltuk a nyilatkozatot, nem gondoltuk fontosnak. Azt hittük, hogy túlságosan fájna beszélni róla, de…

- De aztán ráleltem arra a papírra, amit Fayette-nek töltöttél ki. Hogy Babette-nek megszálló képessége van, és baba kora óta különleges tehetséggel rendelkezik.

- Fayette lehetőséget adott nekünk arra, hogy család lehessünk, és mi éltünk vele. – keményedik meg Bessie hangja – Ne hibáztass emiatt, hisz te taszítottál el minket!

- Nem titeket – kiáltja Kayla – csak téged! Nem hagyhattam, hogy szétziláld a családomat, de így is sikerült megtalálnod a módját, hogy árthass Gabriellának. Gratulálok, büszke lehetsz magadra!

- Engem már untat ez a családi dráma. – ásítja Babette, majd közelebb lép hozzám. Ösztönösen elhátrálok az érintésétől. Kavarog a gyomrom a gondolattól, hogy az én Gabym testét így kihasználják. – Mit szólnál, ha játszanánk?

- Akkor játsszuk azt, hogy békén hagyod a menyemet, és én nem öllek meg. – Anya komótosan megáll az ajtófélfának támaszkodva, és a kanapén elterülő Babette fejéhez egy M9-es Berettát tart. Mikor lett az anyámból pszichopata?!

- Anya, ezt talán azért mégsem kéne. – hebegi meglepetten Anja, Bran keserű arcáról pedig lerí, hogy most döbbent rá arra, hogy az ajtóban ácsorgó fegyveres normálatlan az anyósa.

- Ha megöli azt a testet, soha nem tudom elhagyni Gabrielláét. – mosolyog Babette töretlen nyugalommal. Ami engem jobban megijeszt az az, hogy anyám viszonozza. Egy ujját felemelve int nekem, magához hív. Tekintve, hogy épp fegyver van a kezébe, nem merek ellenkezni. Anélkül is elég veszélyes, nem hogy egy Berettával. Honnan szerzett egyáltalán fegyvert?!

- Csináld! – utasít.

- Mármint lőjem le? – hátra hőkölök, mikor felém nyújtja a fegyvert.

- Nem, te Idióta! Csak fogd meg, amíg én intézkedem. – A kezembe nyomja a Berettát, és a kíváncsian fürkésző Babette elé lép, miközben én azon imádkozom, hogy ne tegyen kárt Gaby testében. Anya csípőre teszi a kezét, és határozott hangon szólal meg.

- Mit akarsz?

- Parancsol? – Babette láthatóan annyira megdöbben a kérdésen, hogy még gúnyosnak lenni is elfelejt.

- Mit akarsz azért cserébe, hogy elhagyd ezt a testet?

- Ó, nos, ez nem alku tárgya. Parancsot kaptam, hogy Gabriella az enyém, amíg más utasítást nem kapok. – A szüleire emeli a tekintetét. – Bocsássatok meg, de még ti sem akadályozhattok meg.

- Az apád vagyok, Babette! – dörren Barega hangja, de szigorúsága túlságosan erőltetettnek tűnik mindannyiunk számára. A férfi kétségbeesettebb, mint valaha.

- Nem, nem vagy az. Te és Bessie nagyszerű álcaként szolgáltatok. Úgy tudtam beszivárogni a családba, hogy ti még csak el sem kezdtetek gyanakodni, és azt kell mondjam, hogy ez nagyon mókás volt. – nevet Babette.

- Hogy mondhatsz ilyeneket? Hiszen szerettünk téged! – kiált fel Bessie kétségbeesetten, és legyen bármilyen rossz anya, megesik rajta a szívem. Másodjára veszíti el a gyermekét, ezúttal önhibáján kívül.

- Számomra idegen az a szó, hogy szeretet. – von vállat a lány, nekem pedig egyre nagyobb görcs növekszik a gyomromban. 

Vissza akarom kapni az én Gabymat, és majd szétvet az ideg, amiért nem tehetek mást, csak tehetetlenül várom, hogy mi Babette következő lépése. Gyűlölöm, hogy nem tudok tenni semmit, csak imádkozhatom, hogy Gaby épségben maradjon. Kayla arcán fényes könnycseppek gördülnek le, ahogy hiába könyörög a lányáért. Noah átkarolja a vállát, de az ő szeme is félelemről árulkodik. Most Babette van hatalmon, nem tudunk mit tenni.

- Elnézést a késésért, de feltartóztattak. – Egy ismerős férfihang száll felénk a bejárati ajtóból. Noah vicsorogva fordul az újonnan érkező felé, nekem azonban felszalad a szemöldököm.

- Daniel, te utolsó rohadék! Tudtam, hogy veled csak a baj lesz!

- Haver, tényleg jól átvágtatok a palánkon. – motyogom az orrom elé. – Azt hittem, hogy te áldozat vagy, nem tettestárs.

- Nikolai, téged mindig is könnyű volt átejteni. Mindenkiről a legjobbat feltételezed, öntudatlanul is megbízol abban, aki szimpatikus neked. – A hang hallatán minden izmom megfeszül, azonban nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a múlt. A mézesmázosan mosolygó nő felé fordulok, és viszonzom a mosolyát.

- Régen neveztelek a valódi neveden, Irina.